Régen azt hittem, ha az iskolában tartunk karácsonyt, elég. Hogy pedagógusként ezzel mindent megtettünk.

Vannak gyerekek, akik hisznek benne. Velük élvezet erről beszélni….És vannak, akik nem. Akik nem hisznek a mesékben.

Erre már végképp nem elég a havi jövedelem. Hogy a gyógyszereket kiválthassák. Pedig e nélkül nagyobb baj lehet. Megoldás azonban nincs.

Az ember dolgozik azokkal, akiknek semmije sincs, akiknek soha nem is volt, akik már megszokták ezt az állapotot. De vannak mások is. Akik most csúsznak le ugyanide.

Ahogy beértem a suliba, rögtön jött a visszahívós sms. A valószerűtlenül kicsi és sovány asszony jelentkezett a vonal végén. Hangja szenvtelen volt. Tényszerű.

A mobiltelefon is az, ami változást jelent. És ami annyira nem illik a többihez, a környezethez, az életükhöz. Olyan, mint a parabolaantennák a düledező, nyomorult házakon.

Sokan bele sem gondolnak, hogy egy pici faluban milyen lehet az élet. Ott, ahol csak egyetlen bolt van, és az is bezár még délelőtt.

Egy kiállítási anyagunkkal meghívást kaptunk Strasbourgba. Gyerekeket is vihettünk. Ötöt.

Ez az, ami kibírhatatlan. Pláne, ha értelmetlen, érthetetlen. Hogy vethet 10 évesen valaki véget az életének?

Itt a környéken még nincs olyan falu, ahol a Kiút program működhetne. Eddig csak vágyakozva gondoltam rá ….de nem éreztem, hogy megpróbálhatnánk.

Vannak állatok, amelyek a világban szinte hozzátartoznak a nyomorhoz. Ilyen a patkány is. A nagy túlélő.

Sok tehetséges gyerek vész el a nyomorúság útvesztőjében. Pedig kezdetben remek a tanulmányi eredményük. Mégis elsüllyednek. Nincs kitörés.

Az összes hónap közül a január a legnehezebb. Hosszú, az ünnepek miatt mindenütt több pénz fogyott, mint kellene, és a hideg is nagy. Ha ilyenkor lesz beteg a gyerek, az a legrosszabb. És ilyenkor szinte mind beteg.

Sokszor töri derékba egy-egy család életét baleset, tragédia. De sokan hihetetlen tenni akarással próbálnak talpra állni. Ha sikerül. Ám néha úgy néz ki, lehetetlen.

A suliban általában a szünet előtt három héttel kezdünk a karácsonyra készülni. Próbál az ember ünnepi hangulatot teremteni ott is, ahol ez nehéz. Sőt, néha lehetetlen.

Talán két héttel ezelőtt kerestek az öltöny miatt. Már akkor nemet mondtam. De a kérést újra, és újra elővették, bár egyre kategorikusabban mondtam nemet. Nem értették meg, miért nem segítek nekik.

A kislány ötéves. Még sosem volt óvodában. Mindig van kifogás, tény, hogy még nem jár. Általában meztelen. Most, hogy hideg van, most is csak egy koszos, hosszú ujjú póló van rajta. Alul semmi.