Nyáron kicsit talán könnyebb. Szerencsére a gyerekek zöme kap vagy melegételt, vagy, ahol nem tudnak, ott hidegcsomagot, konzerveket.

A kirekesztődés hamar kialakul. Néha a gyerekek azt sem tudják, miért. Csak azt, hogy a másikat utálni kell.

Ritkán sírok. Előttük meg végképp nem. Nekem erőt kell mutatnom, reményt. Nem sírhatok. De ma muszáj volt. Én sem bírtam.

Amikor a mélyszegénységben élő gyerekek között lopás fordul elő, mindig nagyon alaposan megbeszéljük. Gyerekkel, szülőkkel, és próbáljuk levonni a megfelelő következtetéseket. Persze nehéz ott erkölcsi szabályokat kialakítani, ahol gyakran a felnőttek is elnézik a lopást, sőt, alkalomadtán maguk is megteszik.

A nyár kicsit mindig könnyebb. Sok ok miatt. Nincs iskola, nincs hiányzás. Meleg van, nem kell fűteni. Kevesebb a betegség, nincs megfázás. Alkalmi munka akad, és másféle is.

Ha megkérdeztem volna az embereket, hogy mit akarnak, azt válaszolták volna, hogy egy jobb lovat!