Már évek óta ismerem őket. A különleges szépségű kislányt tanítottam, így jutottam el hozzájuk.

Mindenkivel más. Nincs két egyforma család, reakció, hisz mindannyian más problémákkal küzdenek, máshogy szocializálódtak, másképp értelmeznek dolgokat, lehetőségeket. A cél azonos mindenkinél, de a hozzá vezető utak mások. Van, akinek több állomás kell, és lassabban halad, van, akinek kevesebb.

Öt hétig volt szökésben. Már mindenfélét lehetett hallani róla. Aztán visszajött. Egy rendőrt kért meg, hogy vigye vissza. Mert úgy tudja, hogy körözik. A rendőr leellenőrizte. Aztán visszahozta.

Általában rohanok. Pontos terv szerint haladok, és igyekszem egy úttal minden házhoz eljutni a faluban. Ha nem így teszek, jönnek a visszahívós sms-ek, hogy hozzájuk miért nem mentem. Úgyhogy mindig sietek. De azért szakítok időt egy kis beszélgetésre. Felváltva, hogy mindenkit meghallgathassak.

Testközelben a rák! Legyen bátorsága megnézni! Nekem volt! Gyalázatos betegség, tessék nekem elhinni! A nemzeti ráknapon, április 10-én szimpóziumot és kiállítást is rendeznek róla. De nem biztos, hogy mindenki a helyén lesz ott.