„Ahova te mész, megyek én is.” Vagy nem.

Amerika már nem akarja befolyásolni a közel-keleti folyamatokat.

Nem tudhatjuk, mi fog történni, de legalább felvillant egy esély.

Bárhogyan is döntsön Izrael, a nagyhatalmak döntését nem írhatja felül.

Washingtonnak nincs szüksége arra, hogy fékentartsa Kínát, mert Kína fékentartja önmagát. De valóban így van-e?

Fel kell készülnünk arra, hogy a hagyományos liberális demokrácia világkorszaka hamarosan véget ér.

Hát többek között azért, mert így (és csakis így) most például rájöttem arra, hogy az amerikaiakon miért nem lehet segíteni.

Hírszerzési források szerint az amerikai hadsereg komoly haladást ért el az Irán elleni célzott légicsapások megtervezése terén.

Lehetséges, hogy a neokonok várakozásaival ellentétben a belpolitikai status quo nem Iránban vagy Kínában, hanem Egyiptomban fog felborulni.

Döntő pillanatról van szó, amely Európát új irányba fogja elmozdítani. Most nagyon sok minden forog kockán.

A magyarországi politika az elkövetkező évtizedben arról fog szólni, hogy a jobboldalon belül melyik irányzat lesz a meghatározó és egyben kormányzó erő.

A geopolitikai prognózis nem a jövő pontos megjósolása, hanem az élő történelmi folyamatok vizsgálatánál nélkülözhetetlen segédeszköz.

Izraelben most bármi megtörténhet: kirobbanhat egy intifáda, kitörhet egy új gázai háború, bekövetkezhet a szakítás az Egyesült Államokkal, új kormány alakulhat, vagy maradhat minden a régiben.

Jelen pillanatban a két háborúra kész ország – Izrael és Irán – közül Irán van ún. win-win helyzetben.

Nem valószínű, hogy Obama várható bukása után a republikánus párt simán visszatérhet a hatalomba. Ki térjen vissza? Sarah Palin? Vagy a Tea Party?

A haiti katasztrófa, amely nem kis mértékben az egész nemzetközi rendszer katasztrófája is, Haiti gyarmati és posztkolonialista múltjában gyökerezik.

Amennyiben a japán miniszterelnök meghátrál, az belpolitikai hitelének elvesztésével járhat. Ha viszont kitart, könnyen lehet, hogy a japán-amerikai szövetség a maga egészében fog megrendülni.

Az Obama-adminisztráció külpolitikai megnyilatkozásaiban a „partnerség” kifejezés sokkal gyakrabban fordul elő, mint a „szövetség”.

Törökország megvétózta az izraeli légierő részvételét az anatóliai NATO-hadgyakorlaton

Obamának nincs más választása, mint sikerre vinni az izraeli-palesztin béketárgyalásokat. Ha két éven belül megvalósítja a közel-keleti békét, nincs az a republikánus ellenjelölt, aki 2012-ben legyőzhetné. Ha viszont kudarcot vall, csúfosan megbukik.

Obama nem a neokonok, hanem a realisták tanácsát fogja követni, és megpróbálja elkerülni a soha be nem fejezhető afganisztáni nemzetépítés csapdáját.

Amerikának csak egyetlen „stratégiai partnere” van, amelyet soha nem hagyhat cserben: Amerika.

A Szlovénia és Horvátország közötti megegyezésben geopolitikai szempontból az az igazán érdekes, hogy Amerika közreműködésével jött létre. Ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államok most nem az EU gyengítésében, hanem megerősödésében érdekelt.